Megvallom őszintén, hogy évek óta tanulmányozom, hogyan lehet zakuszkát főzni a leghatékonyabban, a legkevesebb időráfordítással. Tény, a készítés folyamatának algoritmusát be kell tartani, nem lehet a sorrendet felborítani és még nem jöttem rá, milyen trükkel főne meg hamarabb a zakuszka, mint ahogy megfő. Valakinél olvastam, hogy be kell tenni a nagyfazekat a sütőbe, aztán bizonyos idő múltával kivenni és már kész is. Nálam ez sem működik, mert a fazekam nem fér be a lerbe (sütőbe), márpedig, ha felfordítom a konyhámat zakuszkafőzésre, akkor minél többet kellene készíteni egy mocskolással. Az idén újítottam egyet. Kitaláltam, ha már így is úgy is fenekest fordítom a konyhát, akkor miért ne főznék egyszerre többféle ízesítésű zakuszkát, hiszen mindegyiknek a menete ugyanazzal kezdődik: ledaráljuk a hagymát, megreszeljük a murkot (sárgarépát), tököt és az egészet megdinszteljük; megsütjük a paprikát, meghámozzuk, ledaráljuk, vagy csíkokra vágjuk és a dinsztelt zöldséghez adjuk. Eddig a pontig egyformán készül a
gombás, vinettás (padlizsános) és a bivalypaszulyos (nagyszemű bab) zakuszka. Na most az újítás abban rejlik, hogy egyszerre két adaghoz való hagymát, murkot, tököt és paprikát dinszteltem meg, aztán a dinsztelt zöldségeket két részre osztottam, majd egyik részt vinettásra készítettem, a másikat pedig bivalypaszulyosra. Hogy jelentősen lecsökkenjen a fővési idő is, ideális lett volna, hogy legyen két egyforma méretű nagyfazekam, mert akkor szimultán főzhettem volna a két fazékban a kétféle zakuszkát. De mivel nem volt, maradtam annál a változatnál, hogy a nagyfazekamban előbb elkészítettem a vinettás zakuszkát, majd miután üvegekbe szedtem, a másik fazékban várakozó dinsztelt zöldségeket visszatöltöttem a nagyfazékba és elkészítettem a bivalypaszulyos zakuszkát. Ezzel is jelentősen csökkent a zakuszkafőzésre fordított idő, arról nem is beszélve, hogy a munkálatok után csak egyszer kellett romeltakarítást végezni a konyhában. Ami ugye, megint idő. Na, most nem untatlak azzal, hogy
mégegyszer leírom a zakuszka készítésének menetét, hiszen azt már megtettem néhány körrel elébb a
gombás zakuszkánál, kattints a linkre és máris olvashatod. Az adagok is hozzávetőleg ugyanazok, azért hozzávetőleg, mert én már régóta nem mérem a zakuszka hozzávalóit, hanem csak úgy érzésből, "szemre", ízlelésre dobom a nagyfazékba
a zöldségeket.
Tehát, a vinettáshoz a hagyma, murok, tök és paprika dinsztelt alaphoz, még hozzáadok kb. 5-6 kilónyi előzetesen megsütött, szépen megpucolt és apróra vagdalt vinettát és amikor a vinettát beleteszem a nagyfazékba, még hozzátöltök félliternyi olajat, mert a vinetta több olajat kíván. Utána a munka menete ugyanúgy folytatódik, mint a gombás zakuszkánál, vagyis hozzáadjuk az előre kifőzött paradicsomlevet (ipari készítésű is lehet, bár nem ajánlom), babérlevelet, borsot és addig főzzük, míg az olaj feljön a tetejére. Ekkor forrón üvegekbe szedjük, ledugaszoljuk és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
A bivalypaszulyos zakuszka esetében a gombás zakuszkánál leírt hagyma-murok-tök-paprika dinsztelt alaphoz jár még kb. 2-3 kilónyi sült vinetta (úgy szépen megpucolva és összezúzva), illetve 1-1,5 kilónyi zsenge bivalypaszuly (szép nagyszemű zsengebab). Nekem a bivalypaszullyal az idén szerencsém volt, mert Manci szomszédasszonyom, amikor leszüretelte a kertjéből a zöldségeket, hozott egy jó nagy zacskó kibontatlan babot azzal a jótanáccsal: "ha netán unatkoznék, legyen mivel szórakoznom". Szóval, "szórakozásképpen" úgy jó két héttel ezelőtt egyik este a nagy, zöldségpucolásra alkalmas tálcámmal együtt betelepedtem a nappaliba, és miközben két filmet megnéztem (de nem láttam), kibontogattam a babot is a hüvelyekből. Aztán megfőztem enyhén sós vízben, majd miután kihűlt a fagyasztóban várakoztattam a felhasználásig.
Vigyázat, csak amolyan roppanósra főzzük a babot, mert a fagyasztással is puhul és még eléggé sokat fő a zakuszkával együtt is! Ha puhára főzzük, akkor a nagyfazékban szétfő és pépes lesz a zakuszkánk. Nem mintha az íze nem lenne jó így is, de a babos zakuszka
attól izgalmas, hogy vannak benne ép babszemek. Na szóval ott tartottunk, hogy a hagyma-murok-tök-paprika dinsztelt alap már várakozott, a vinettánk szintén megsütve, megpucolva és megvagdalva várta, hogy fazékba kerüljön, a bivalypaszulyunk pedig a fagyasztóba rostokolt. Ezek után semmi más tennivaló nem volt, mint ismét a nagyfazékba önteni a dinsztelt alapot, hozzáadni a vinettát és a babot, és még félliternyi olajat, mert a bab is szereti az olajat. Utána ízesítettem paradicsomlével, sóval, borssal és babérlevéllel, majd ismét addig főztem, míg az olaj feljött a zakuszka tetejére. Tettem hozzá egy kiskanálnyi befőzőport is (nátrium-benzoátot), majd ledugaszoltam az üvegeket és szárazdunsztban hagytam kihűlni.
Bármelyik változatát a zakuszkának legfőképp rozskenyérre kenve vöröshagymával (lilahagyma) és jó citromos teával szeretem fogyasztani (kizárólag vacsorára), de gyakran használom különféle levesek, gulyások ízesítésére is.
A piacon még lehet találni hozzávalókat és még nem késő zakuszkát főzni!
yamatát, ami megint a bevásárlással kezdődik.
erint megsózzuk, cukrozzuk, illetve ízesíthetjük zellerzölddel és csípős paprikával. De ez utóbbi fűszerek el is maradhatnak - édesanyám például csak sót és egy kis cukrot tesz bele, mert szerinte, ha zellerzöld, meg csípős is van benne, nem használható a babérleveles paradicsomos ételekhez. No, én a babérleveles ételekhez is zellerzöldes paradicsomlét használtam és nem rontott semmit az ízén.
